Az ajtón belépve a "petróleumlámpa" fényében a feketére öregedett padok látványa Móra Ferenc "Kincskereső kisködmönének" iskoláját juttatja eszünkbe. A Himnusz-tábla, a címer, a fali szemléltető eszközök, a palatábla az idősebb látogatókban régi gyermekkori emlékeket ébreszt. Napjaink diákjai számára érdekes összehasonlításra nyílik alkalom az öreg falak között. Valaha évtizedeken keresztül egyszerre 60-70 gyermek tanult ebben a régi tanteremben. Manapság minden osztály számára évi két-három órát tartanak itt, ami különleges élmény a gyerekek számára.


A kiállítás három részre tagolódik:
1. Iskola osztályterem és iskolatörténeti emlékek
2. Községtörténet
3. A paraszti élet tárgyi emlékei

Barnára festett kis üveges ajtón lépünk be a terembe. Az udvar felé néző öt ablakocska csak gyéren világítja meg a helyiséget. Az osztálytermi részben a petróleumlámpát imitáló villanyégők nem oszlatják el teljesen a homályt. Így ugyanaz (vagy legalábbis hansonló) hangulat fogadja a látogatót, mint a villany bevezetése előtti időkben.
A gerendás mennyezet két középső tartóoszlopán innen sorakoznak a régi padsorok. A négyszemélyes padok Hejőkeresztúrból valók, ilyeneket használtak 1945 előtt. Modernebbnek számít, de félszáz évesnél régibb az ároktői kétszemélyes vasvázas pad is. Az 1945 utáni első padtípusokat szemlélteti a "Zán" rendszerű, Ároktőről származó pad és a hajlított fémvázas tiszakeszi pad, az Iskolai Bútorgyár első termékcsaládjából.



A padokkal szemben, az ajtótól balra emelkedik a dobogó, rajta tanári katedra, nyitott (1938/39-es) osztálykönyvvel. A katedra mögötti falon tábla, rajta a Himnusz kottázott első versszaka, alatta a 19. század közepi Magyarországot bemutató falitérkép lóg. A Himnusz táblája fölött Magyarország címerét láthatjuk a falon.

A dobogó mellett áll a régi iskolatábla, idébb a kalorkályha, fásládával.

A padsorok mögött a falnál múlt század végi iskolaszekrény áll, mellette összegöngyölt térképek, az ablakban muskátli. A két ablak között a régi alacsony szekrény egykor a községháza bútorzatához tartozott. A szekrény tetőlapján 1948. évi iskolai leltár, a Néptanítók Lapja 1900. évi évfolyama s egy régi földgömb. A falakon két régi zománcozott iskolatábla.

A községtörténeti kiállítás nyolc tárló időrendi sorában mutatja be a község írásos dokumentumait.

Az első tárlóban látható a százdi apátság templom alapító levelének (1067-ből) fénymásolata. Az apátsági templom a község határában állt; a terület neve (Százdi-sziget) ma is őrzi emlékét.

A második tárlóban a község 18-19. századi határtérképeinek másolatai sorakoznak.

A harmadik tárlóban 17-18. századi iratok (köztük az ónodi főkapitány levele 1639-ből a keszi nemesekhez, a "tiszakeszi szegénység" 1766-ban kelt kérelme Borsod vármegyéhez).

A negyedik tárlóban kiegyezést követő tagosítás dokumentumai, korabeli fényképek láthatók.


Az ötödik tárlóban az I. világháborúig terjedő időszak jellegzetes eseményeinek írásos emlékei kaptak helyet; így a Tisza szabályozás több dokumentuma, az adókönyv és biztosítási részjegy, a református egyházzal kapcsolatos iratok.

A hatodik tárlóban vannak az I. világháború és a forradalmak korának iratai; újság, kép a lövészárokról, kérdőív az eltűnt katonák felkutatására, cseléd és napszámos munkakönyvek, plakát.

A hetedik tárlóban a két világháború közötti községi élet dokumentumai sorakoznak: a legeltetési társulat iratai, a mezőgazdasági biztosító intézet tagkönyve, kisipari engedély, az önkéntes tűzoltó egylet iratai, a polgári lövészegylet tagkönyve.

A nyolcadik tárlóban kapott helyet az 1945 utáni dokumentumanyag: községi bizonyítvány, igazoló bizottsági határozat, kompátkelési jegy, fakitermelési engedély, földosztási birtokív, beadási könyvek, földmunkás szakszervezet tagsági könyve, termelőszövetkezeti tagkönyv, Szociáldemokrata Párt tagkönyve, árvízvédelmi emlékérem adományozása stb.

A dokumentum-kiállítás második része az iskola történetével foglalkozik. Az első tárlóban az iskola és a pedagógusok életének írásos emlékeit állítottuk ki: a református tanító, a prédikátor, az iskolarektor illetményeinek jegyzékét 1831-ből, iskola-felügyelői jelentést 1937-ből, álláshirdetéseket, tanítói javadalom és kötelezettségek jegyzékét, fogadalomtételi jegyzőkönyvet, kinevezési okiratokat, igazoló bizottsági határozatot, csapatvezető képzésről, bizonyítványokat. Az anyagot fényképek egészítik ki.

A következő tárlókban iskolai leltárt, pedagógiai segédkönyveket, iskolai füzeteket, tankönyveket, a szaktárgyak tanításához használt, a gyermekek által összegyűjtött tárgyakat, a paraszti életforma emlékeit, a pedagógusok névsorát és fényképeit láthatjuk.

Az utolsó tárlóban kapott helyett Harsányi Gy. Lajos tiszakeszi festőművész hagyatékának néhány darabja és alkotásai (olajkép, akvarell, faszobor).

Az emlékkiállítást egy korhűen berendezett paraszti szobasarok zárja: asztal, komód, karoslóca, rajtuk az étkezés eszközei, a falon családi képek, menyasszonyi párta, menyasszonyi koszorús láda. A falon tányérok. Az asztalon Rézi néni régi híres, kedvelt szakácskönyve, divatlap, a Nemzeti Kalendárium 1892-ből, dobozban családi képek, poharak, üvegkancsóban bor, petróleumlámpa, stb. A komódon szilke, edények.


A pásztorélet eszközei és egy pásztor subája, kalapja, juhászkampója, csizmája is hozzátartozik az életmód bemutatásához. Kiállításra kerültek egy parasztasszony egykori ruhái, szőttesek, a női munkahely, a konyha eszközeivel (dagasztókendő, sütőlapát, stb.) és a fonáshoz használt szerszámok. A paraszti szoba fontos tartozéka a bölcső, gyermekszék.

Mindezeket a faluban gyűjtötték s az idős emberek útmutatása alapján rendezték el.